Ki nyújt segítő jobbot?

Működésének nyolc éve alatt a székelyudvarhelyi Dr. Verestóy Attila Alapítvány – célkitűzéséhez híven – megközelítőleg háromszáz, egészségügyi problémákkal küzdő személynek nyújtott anyagi támogatást, segítséget, vagy kapcsolatain keresztül biztosított lehetőséget külföldi gyógykezelésekhez, orvosi beavatkozásokhoz. Az alapítvány munkatársai úgy látják, égető szükség lenne egy, az anyaországban működő szervezetre, például a Segítő Jobb Alapítványra, amely működésének két évtizede alatt súlyosan beteg határon túli magyarok tízezreinek gyógykezelését tette lehetővé Magyarországon.

Talán nincs olyan erdélyi magyar, aki ne hallott volna a Segítő Jobbról: túlzás nélkül állítható, hogy az alapítvány több tízezer határon túli magyar életét mentette meg. A második Gyurcsány-kormány idején az SZDSZ vezette egészségügyi tárca viszont lenullázta, azóta perlik az államot. A második polgári kormány érkeztével ígéretekben nem volt hiány, de a peren kívüli egyezség nem született meg. Most első fokon veszítettek, így a Segítő Jobb sorsa megpecsételődni látszik – olvashattuk nemrég a Magyar Nemzetben. Jól működő rendszerük összeomlott, a kárpátaljai, szerbiai és más határon túli (sok esetben már magyar állampolgársággal is rendelkező) súlyos betegek anyaországi gyógykezelése évek óta leállt.

A Segítő Jobb helyi szakembereinek feladata az volt, hogy tisztázzák: a tőlük segítséget kérőn tudnak-e segíteni az országban, megvannak-e a gyógyításhoz a helyi feltételek. Ehhez pontos és naprakész ismeretekkel rendelkeztek az illető ország klinikai központjainak technikai állapotáról és szakorvosainak képességeiről. Amennyiben az eset súlyossága indokolta, felvették a kapcsolatot a három anyaországi diszpécserközponttal (ezek Budapesten, Szegeden és Debrecenben működtek), és előjegyezték a beteget a magyarországi beavatkozásra.

A számlát a budapesti Segítő Jobb állta – erre a kilencvenes évek közepétől költségvetési támogatást kaptak a magyar államtól. Működésük tizenhatodik évében már arról számolhattak be, hogy addig közel nyolcvanezer (!) beteget láttak el, az orvosi beavatkozásokra 3,8 milliárd forintot fizettek ki, és a határon túli egészségügyi intézmények részére adott gyógyszer- és orvosifelszerelés-támogatás meghaladta a hétszázmillió forintot. Közben folyt a szakmai munka: a Korszerű diagnosztika és terápia című kéthetes kurzusra évente átlagosan ötven határon túli orvost fogadtak Romániából, Kárpátaljáról, Szlovákiából, Jugoszláviából és Horvátországból.

Kezdeményezésükre román– magyar orvosszakmai szervezet alakult, ennek eredményeképpen 2001-ben Temesváron végrehajtották az első önálló román gyermekcsontvelő-átültetést – addig minden ilyen esetet külföldön kellett kezelni. Nagyváradon a váradi püspökség egykori kórházépületében (amelyet a katolikusok visszakaptak az államtól) létrehoztak egy szemklinikát, ahol Magyarországról átutazó orvosok dolgoznak, olyan műtéteket elvégezve, amelyeket mások egyáltalán nem csinálnak Romániában.

A 2000-es évek közepére a Segítő Jobb ismertsége óriási lett a határon túli magyarok körében: egy szociológiai felmérés szerint ők voltak a legismertebb anyaországi alapítvány, hiszen minden második ember hallott róluk. Nem túlzás azt mondani, hogy a határon túli magyarok között nincs olyan rokoni vagy baráti közösség, ahol ne lenne legalább egy ember, akinek támogatták az anyaországi kórházi ellátását, nem ritkán az életét mentve meg ezzel.

A rendszer a Medgyessy-, majd az első Gyurcsány-kormány kormány idején is zökkenőmentesen működött, egészen addig, míg az egészségügyi tárcára rá nem tette a kezét az SZDSZ. Molnár Lajos minisztersége idén még csak morgolódásokat lehetett hallani arról, hogy a Segítő Jobb vezetésében „túl sok a pap” – a civil szervezet ugyanis a politikusok helyett jobban bízott a lelkészekben, és a kuratórium tiszteletbeli tagjává választotta a történelmi egyházak anyaországi és határon túli vezetőit, többek közt Erdő Péter bíboros-prímást, Tempfli József katolikus, Hegedűs Lóránt református és Harmati Béla evangélikus püspököket, valamint Schweitzer József főrabbit.

A vég az SZDSZ-es Horváth Ágnes egészségügyi miniszter ideje alatt jött el: a költségvetésben elkülönítettek ugyan számukra a 2007-es esztendőre is kétszázmillió forintot, de ez az összeg soha nem érkezett meg a számlájukra. Az alapítvány nem tudta fizetni a saját munkatársaik utáni adókat és járulékokat sem, ezért 2008 szeptemberében beperelték a Miniszterelnöki Hivatalt, valamint az Egészségügyi Minisztériumot.

2010-ben a második polgári kormány érkeztével a Segítő Jobb vezetőit többször megnyugtatták felelős politikusok, hogy peren kívüli megegyezés lesz, hiszen a korábban jól működő szervezet a Gyurcsány-kormány áldozata, és a határon túli magyarok segítése kiemelt prioritása a polgári kormánynak.

Időközben a Segítő Jobb első fokon elveszítette a már említett Miniszterelnöki Hivatal, valamint az Egészségügyi Minisztérium ellen 2008-ban indított pert, azonban a másodfokú eljárásban hatályon kívül helyezték az ítéletet és az elsőfokú bíróságot új eljárásra kötelezték. Néhány napja – hét év után – újra ítéletet hirdettek első fokon – írja Lukács Csaba a Magyar Nemzetben. Mivel a bíróság szerint a Segítő Jobbnak nem volt írásos szerződése az állammal, a keresetük jogtalan. Ez a vesztes fél ügyvédei szerint hibás érvelés: a vitás évet megelőzően az volt a gyakorlat, hogy év közben vagy akár év végén született meg a szerződés a tárgyévi támogatásról, de addig is az állam elvárta tőlük, hogy fogadják a betegeket.

A civil szervezet nem hagyja annyiban, ügyvédeik fogalmazzák a fellebbezést, és ha itthon nem adnak nekik igazat, eltökéltek arra, hogy akár a strasbourgi bíróság elé vigyék az ügyet.

Igény volna rá…

Nyolc év alatt közel háromszáz olyan beteg személy műtétjét, gyógykezelését, kivizsgálását segítettük, amit a román egészségbiztosító nem támogatott, vagy Romániában nem volt elvégezhető – mondta megkeresésünkre Nemes Melinda. A Dr. Verestóy Alapítvány ügyvezető igazgatója szerint a székelyföldi betegek értelemszerűen a magyarországi kezeléseket, beavatkozásokat részesítik előnyben, már csak a nyelvi akadályok hiánya miatt is.

Nemes Melinda azt mondja, kuratóriumi tagjuk, dr. Lőrinczi Csaba kapcsolatainak köszönhetően több rászorulót is sikerült segíteni, útba igazítani a magyarországi egészségügyi rendszerben, viszont nagy igény lenne egy, a Segítő Jobbhoz hasonló anyaországi alapítvány működésére, amely az ők munkájukat is nagyban megkönnyítené.

„Naponta érkeznek hozzánk egészségügy gondokkal küszködő személyek, akiket lehetőségeinkhez mérten támogatunk is, ez viszont korántsem elég: sajnos nincs, aki egyengetné az anyaországban a határon túli magyarok gyógykezelésének útját, arról nem is beszélve, hogy egy-egy beavatkozás olyan költségekkel jár, amit – ismerve a romániai jövedelmeket – egy erdélyi magyarnak nem sok esélye van” – érvelt Nemes Melinda.