Dr. Verestóy Attila Alapítvány

"Giving is the best communication"

A nevem Simon Zsuzsanna, a csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium 9.C természettudományok osztály diákja vagyok. Szeretem az új iskolát és az új környezetet, mert nagyon sok különleges embert megismertem, és közülük néhánnyal nagyon szoros kapcsolatot alakítottam ki. A Márton Áron Tehetséggondozó Központ kollégistájaként rátalálhattam a legjobb barátnőmre, akivel szobatársak és osztálytársak is vagyunk. Az ő neve Kelemen Réka, és ő az életem egy szerves részévé vált.

Van két testvéred, akivel nagyon szoros a kapcsolatotok….

Amint már említettem ezelőtt, van két testvérem, akiket nagyon szeretek, és úgy érzem, hogy jó kapcsolatban vagyok velük. A legnagyobb testvéremet Tündének hívják, hat évvel nagyobb nálam, a marosvásárhelyi orvosi egyetem harmadéves hallgatója. A másik testvérem Éva, ő öt évvel nagyobb nálam, és a marosvásárhelyi Sapientia egyetem kertészmérnöki karán tanul. Ő most másodéves egyetemista. Mindkét testvéremmel jókat szoktam beszélgetni, de akkor a legjobb, mikor mindhárman együtt vagyunk. Úgy érzem, hogy Tündire egy kicsit jobban hasonlítok, de igazából a kettőjük "átmenete" vagyok. Tündi és Évi is részesült már az alapítvány ösztöndíjában, én tőlük hallottam erről a lehetőségről.

Nemcsak a testvéreiddel, hanem a szüleiddel is nagyon bensőséges a kapcsolatod…

Édesanyám és édesapám számomra nem csak szülők, hanem barátok is. Mindketten rengeteget dolgoznak értünk. Sajnos munkájuk nem a legjövedelmezőbb, de szerintem ez nem akadálya annak, hogy boldogok legyünk. Szerintem nagyon szerencsés vagyok, hogy ebbe a családba születtem. A velem egy korúaknak általában a barátok fontosabbak a családnál, nálam viszont fordítva van. :)

Nagyon sok mindent csinálsz, szerteágazó az érdeklődési köröd, hiszen az olvasás mellett a keményebb sportoktól sem riadsz vissza legyen szó kézilabdáról, vagy fociról….

Nagyon szeretek sportolni, de sajnos az utóbbi időben nem nagyon volt lehetőségem rá. Gondoltam arra, hogy beállok a VSK -ba (városi sportklub) kézilabdázni, de még nem próbálkoztam. Első félévben minden héten egyszer fociztam, mert a bentlakásban szerveztek kolesz-focit. Második félévben viszont ez is kimaradt, mert nagyon sokszor fájt a lábam, és gondoltam, hogy a foci nem tesz jót neki. A talajtornát viszont most is gyakorlom esténként, lefekvés előtt. Sikerült újra megtanulnom a spárgát, ami néhány évig nem ment. Mostanában néha fuvolázni szoktam, nincs saját hangszerem, de Réka kölcsön szokta adni az övét. Itthon, hétvégenként az állatokkal foglalkozom sokat, de a fáramászás sem maradhat ki. Az olvasás most nagyon fontos számomra, mert jól esik és tanulok is belőle.

A sok-sok „hobbi” mellett van konkrét elképzelés, álom, amit követni szeretnél? Hol képzeled el magad 10 év múlva?

Igazából most állatorvosnak képzelem magam, és remélem, hogy meg tudok barátkozni azokkal az állatokkal is, amiktől félek. Itthon szeretnék maradni, nem akarok külföldön dolgozni, élni. Úgy gondolom, hogy itthon is lehet munkát találni, és szükség van az Emberekre Erdélyben is. Remélem, hogy tíz év múlva már lesz gyerekem is. Minimum három gyereket szeretnék, és vidéken akarok élni.

Diáktanács elnök voltál az iskoládban, más területen önkénteskedtél már?

Más területen sajnos még nem önkénteskedtem.

Hogyan látod, az alapítvány miként segít hozzá a céljaid eléréséhez?

Az alapítvány által lehetek bentlakásban, a bentlakás által van időm tanulni, a tanulás által érhetem el céljaimat, tehát az alapítvány segítsége megalapozza a jövőmet. Így megvan minden lehetőségem elérni a céljaimat, a többi már tőlem és a képességeimtől függ.

Üzeneted az alapítványnak

Az alapítványnak köszönetet szeretnék mondani a sok segítségért, mert nem csak anyagilag segít, hanem ösztönöz arra, hogy tanuljak, hogy cselekedjek, hogy segítsek másokon. Az alapítvány segít megélni, és az alapítvány segít megtanulni élni. Köszönetemet majd cselekvéssel szeretném kifejezni, mikor majd dolgozni fogok, akkor szeretném támogatni az alapítványt, hogy az még másoknak is adhasson olyan nagy lehetőségeket, mint nekem, és testvéreimnek.

Sánta Barnabás vagyok, Csatószegen élek, jelenleg a Csíkszeredai Kós Károly Szakközépiskola végzős diákja.

Nem tudod elképzelni máshol az életed, csakis itthon, a szülőföldeden. Azonban nagyon vágysz új helyek megismerésére. Van konkrét hely, ahová mindenképpen el szeretnél jutni?

Úgy gondolom az ember életében nagyon fontos, hogy új dolgokat, új embereket, különböző kultúrákat ismerjen meg, ettől csak értékesebbé válik. Ugyanakkor nem tudom elképzelni a jövőmet úgy, hogy ne itthon, Székelyföldön éljek és dolgozzak. Nem mondhatnám, hogy egyetlen konkrét hely van, ahová el akarok jutni, hanem vonzanak a különleges földrajzi tájak, például: Grand Canyon, persze ez egy erős példa, ugyanúgy kíváncsi vagyok a Duna-Deltára, a Királykő- hegységre, nem kell messze mennie az embernek, hogy szép dolgokat lásson.

Érdekel a földrajz, hisz a hobbid is ehhez kapcsolódik…

Nagyon szeretek vak térképeken beazonosítani országokat, folyókat, földrajzi tájegységeket. Mikor van rá lehetőségem szoktam kirándulni: barlangokat, hegyeket, völgyeket, szorosokat, erdőket nézni és mindig elcsodálkozok, hogy milyen tökéletes, úgy ahogy van egy-egy táj, olyannyira, hogy jobbat ki sem lehetne találni.

A bemutatkozódban írtad, hogy tanár szeretnél lenni. Pontosabban milyen irányba szeretnél orientálódni?

Igen, úgy gondolom, hogy a megszerzett tudás kötelezettséggel jár, mégpedig tovább kell adni azt. Erre pedig a legjobb eszköz a pedagógia. Néhány tanárból hiányzik a szakmája iránti szenvedély, pedig szerintem az az egyik legfontosabb dolog.

Voltál már önkéntes, milyen érzés volt? Kipróbálnád máskor is?

Voltam már önkéntes, mégpedig az első, Hargita megyei erdőültetési akcióban önkénteskedtem. Jó érzés volt valami hasznosat tenni, természetesen szívesen önkénteskednék hasonló és akár más témakörben is.

Hogyan látod, az alapítvány miként segít hozzá a céljaid eléréséhez?

Az Alapítvány lehetőséget nyújt álmaim megvalósításához, ugyanakkor tanulmányaimban is segítségemre van.

Üzeneted az Alapítványnak

Mindenképp elismerésem, azért amit a fiatalokért, Székelyföldért tesznek, és csak remélni tudom, hogy ez az alapítvány sokáig fog működni, hogy majd egyszer én is támogathassam.

Máthé Andrea Brigitta a nevem. Székelyudvarhelyen élek a szüleimmel és a lánytestvéremmel. Az 1-8 osztályt az Orbán Balázs Általános Iskolában végeztem itt Udvarhelyen. 17 éves vagyok, a Kós Károly Szakközép Iskola XI.C osztályos tanulója. A kereskedelem szakot tanulom itt.

Mesélj nekünk a családodról

A kis húgomat Máthé Klaudiának hívják, ő is az Orbán Balázs iskolában tanul, idén végzi a 4. osztályt. Nagyon büszke vagyok rá, és próbálok mindent úgy csinálni, hogy a kapcsolatunk felnőttkorunkban is a legjobb legyen, tudjunk egymásra számítani jóban, rosszban. A szüleim közül inkább édesanyámmal értek nagyon szót, ő az, aki mindig szívesen végighallgat, segít és támogat, akár lelki problémákról lenne szó, akár másról. Édesapám ennek az ellenkezője vele ennyire mélyen akármiről nem tudok elbeszélgetni, ő egy kicsit zárkózottabb típus, de attól ő is támogat mindenben.

Nagyon sok mindent csinálsz, szerteágazó az érdeklődési köröd, mesélj kicsit bővebben erről.

Igen ez így is van, de ez már mind hobby számomra. 3 évet rendszeresen kosaraztam, de valamiért 8. osztály után abba maradt. Részben a tanulás végett, részben pedig a társaság végett is. De nem bánom, mert több időm van tanulni és más egyéb programokra is. De attól a mozgás nem marad ki az életemből, kapok rá alkalmat mindig, ha mozogni akarok, egy kis túra a természetben, biciklizés. A rajzolás is egy kellemes időtöltés számomra. Sokan kérdezték , a rajzaimat figyelve, hogy mért nem megyek ezen az ágon tovább hisz nagyon szépen rajzolok és tehetségem is van hozza, de én úgy érzem, hogy nem nekem való lenne, ez csak egy fajta kikapcsolódás.

A bemutatkozódban írtad, hogy érettségi után szeretnél asszisztens képzőre menni, és elég céltudatosan, már rég óta meghatároztad életednek e célját…

Igen ez a fő célom, de előtte szeretném, hogy az érettségit sikeresen elvégezzem. Minderre 7. osztályban jöttem rá, amikor kezdtük tanulni az ember anatómiáját. Magával ragadott a kíváncsiság, hogy mi folyhat le egy ember szervezetében nap, mint nap. Nem lehet leírni azt az érzést, amikor én erre mind rájöttem, egyszerűen nagyon foglalkoztatnak azok a kérdések, ami egy emberrel történik, ott belül. Ezt a főiskolát itt Udvarhelyen szeretném végezni a Tamási Áron Gimnáziumba.

Voltál már önkéntes, milyen érzés volt? Kipróbálnád máskor is?

Igen voltam önkéntes. A Coats Odorhei szervezett egyszer itt a Csereháton, ahol lakok, egy szemétgyűjtést és részt vettem ebbe én is. Nagyon jó érzés volt, hogy az én munkám által is egy pici százalékot tisztult a természet. Nagy örömmel és odaadással csináltam mindezt, mert tudtam, hogy ezzel az otthonomat, a Földet segítem. Szívesen vennék még részt ilyen akciókban, mert leírhatatlan az az érzés, amikor tudom hogy ezzel segítek, de úgy, hogy nem várok érte semmit, és ez felemelő érzés.

Hogyan látod, az alapítvány miként segít hozzá a céljaid eléréséhez?

Számomra ez nagy segítség, amit az alapítvány nyújt. Megalapozta a jövőm, hogy el tudjam érni célom. Nagy örömmel tölt el, hogy ösztöndíjas lehetek, jó érzés azt tudni, hogy vannak olyanok, akiknek számít az, hogy mi lesz velünk, ha felnövünk. És remélem pár év múlva más gyerekeinek is ekkora boldogságot tudunk okozni, mint nekünk az alapítvány.

Üzeneted az alapítványnak

Én azt üzenném, hogy ezt, amit tesz ne adja fel, mert az utánunk lévő generációt is pont úgy kell segíteni ahogy minket, hogy ők is elérjék céljaikat. Remélem ebből én is majd kivehetem a részem, mert jó érzés másokon segíteni, hogy elérjék céljaikat.

Please publish modules in offcanvas position.