„A támogatásuk sokat segített abban, hogy ne nagy nehézségek, hanem szép emlékek jussanak eszembe akkor, amikor az elmúlt évekre visszagondolok.”

Simon Tünde - Mária a hivatalos nevem, de megelégszem az első két nevem használatával. Az elmúlt négy évben a Márton Áron Gimnázium diákja voltam a Természettudományok osztályban. Csíkszentdomokosi lány vagyok, de az utóbbi négy évben több időt töltöttem Csíkszeredában, mint otthon. Öttagú családban élek. A szüleim három lány miatt aggódhatnak, én vagyok a legidősebb közülük.

K: Mesélj magadról.

Simon Tünde Mária: Magamról csak ennyit mondanék: alapvetően egy őszinte ember vagyok, aki azon dolgozik, hogy minél több embernek segítsen, és minél kevesebbet bántson meg a nagy "megmondásaival".

K: Szabadidődet mivel töltöd?

Simon Tünde Mária:A kedvenc szabadidős tevékenységeim közé tartozik az olvasás és a gyalogtúrázás, de sajnos egyikre sem jut annyi időm, amennyit szeretnék.

K: Lassan véget érnek (mert azért még hátra van az érettségi) a középiskolás éveid, hogyan éled meg mindezt?

Simon Tünde Mária: Nehezen tudom feldolgozni ezt. Így közvetlenül a ballagás után, érettségi előtt nincs idő azon agyalni, hogy milyen időszak is ért véget most az életünkben és, hogy mi jön ezután, de abban biztos vagyok, hogy nagy változások előtt állok, függetlenül az érettségin és a felvételin elért eredményektől.

K: Melyek a további terveid? Szeretnél továbbtanulni?

Simon Tünde Mária: A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem általános orvosi karán szeretném folytatni tanulmányaimat, mert úgy érzem, ezen a területen tudnám legjobban kamatoztatni a képességeimet úgy morálisan, mint társadalmilag.

K: Továbbtanulás után merre? Hogyan látod magad tíz év múlva?

Simon Tünde Mária: Az igazat megvallva nem szeretek pontos terveket szőni arról, hogy hol leszek, és mit csinálok tíz év múlva, csak annyit tudok biztosan, hogy Erdélyben szeretnék élni és embereken segíteni. Nem tudom, hogy az orvosi pályát választva tíz év múlva ezt mennyire tudom megvalósítani.

K: Mit gondolsz, mi a te életedben a legnagyobb kincsed, ami jelenleg a legértékesebb számodra?

Simon Tünde Mária: Az én legnagyobb kincsem, vagyis a legértékesebb dolog számomra az, hogy van otthonom és szerető családom, ahonnan támogatást, elfogadást és szeretetet kapok.

K: Milyen volt az életed azelőtt, mielőtt az alapítvánnyal találkoztál. Na és utána?

Simon Tünde Mária: Az életem nagyobb nehézségek nélkül folyt, mielőtt az alapítvánnyal találkoztam és az, hogy a támogatottja lettem segített megtartani valamiféle harmóniát az életemben azzal, hogy a családom a továbbtanulásom miatt nem került nagyobb anyagi válsághelyzetbe. Az alapítvány segítsége hasznos és nehezen nélkülözhető. A támogatásuk sokat segített abban, hogy ne nagy nehézségek, hanem szép emlékek jussanak eszembe akkor, amikor az elmúlt évekre visszagondolok.