Előbb a szombatfalvi református öregotthon, két nappal később pedig a lókodi öregotthon idős lakóit látogatta meg a székelyudvarhelyi Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium diákjaiból verbuválódott Harmatcseppek nevű önkéntes csapat. A projektet a dr. Verestóy Attila Alapítvány támogatta.

Már egy éve, hogy a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium Harmatcseppek nevű közössége önkéntes és önzetlen munkát végezve rendszeresen látogatja az öregotthonokat, megszépítve az ott lakó idősek napjait. - Vannak, akik kórházakat, árvaházakat látogatnak, mi egy lefedetlen területet kerestünk, ezért esett a választásunk az öregotthonokra - árulja el Lőrincz Edit, a csoport irányítója.

Az önkéntes csoport 2010-ben alakult, az első évben a kollégium nyolc diákja csatlakozott a kis közösséghez, idén újabb nyolc kilencedikes vállalta fel az önkéntes munkát, miközben három végzős diáktól el kellett köszönniük, akik megmaradtak tiszteletbeli tagoknak. Kezdetben önerőből igyekeztek végezni a szeretetszolgálatot, illetve a csoport felnőtt tagjai által létrehozott Egy mosoly az életért nevet viselő szociális egyesület kevéske pénzéből fedezték az anyagi költségeket (Az egyesületnek Papp Csilla az elnöke, Lőrincz Edit az alelnöke, Nagy Mária pedig a titkára.)

Idén lehetőség adódott pályázni a dr. Verestóy Attila Alapítványnál, a lányok éltek a lehetőséggel, pályáztak és nyertek.

- Most már nem csak a szívünket és magunkat tudjuk adni a találkozások alkalmával, ajándékot is tudunk vinni az időseknek. Csoportunk tagjai még igen fiatalok, többnyire a szüleikkel laknak, tehát többnyire őket részesítik ajándékokban, de így legalább megérzik, megtudják, hogy milyen adni, ajándékozni valaki másnak. Egyrészt a generációk közeledését is próbáljuk segíteni, másrészt felekezeti iskola vagyunk, tehát, ha mi nem segítünk, akkor ki fog? - fogalmaz Lőrincz Edit.

- Több osztálytársunk nem érti, hogy ezt miért csináljuk - mesélik a fiatal lányok - Első kérdésük, hogy ezért mennyit fizetnek, s nehéz nekik elmagyarázni, hogy amit cserébe kapunk, legyen az egy mosoly az arcon vagy egy könnybe lábadt tekintet, annak értékét nem lehet pénzben mérni, és hihetelen mennyi erőt lehet ebből meríteni. Pedig a diákok az elmúlt egy évben szinte minden alkalmat megragadtak, hogy segítsék, támogassák az időseket. Legyen Advent, Karácsony vagy húsvét, ők ott voltak az otthonokban. A farsangot és a nőnapot sem felejtették el, sőt még szüreti bált is szerveztek a megfáradt szépkorúaknak.

- Bárcsak lenne több tehetős ember, aki támogatná az ilyen célokat, programokat. Az emberek többsége sajnos nem szeret beszélni az idősek gondjairól, egyszerűen nem akarnak erről tudomást venni, pedig ez egy égető probléma. Segíteni kell rajtuk, merem remélni, hogy lelkes fiataljainkban tudatosul, hogy ez a feladat rájuk vár - összegzett Lőrincz Edit.